Vagy mi a franc van? Elmúlt életemből negyven év és nem tudom, mi a sz@rt keresek a világban! Mindig elképzelem, hogy haladok egy úton és nemsokára odaérek! De HOVA??????????
Belekezdtem új vállakozásba...alkalmazott is van. Csinálom, meg a főállásomat is gyűröm, de a vállatom, a saját, kétszemélyes gyáram miért nem akar már profitot termelni?????????
Ma reggel azt mondtam, igen, érzem, mindjárt odaérek, a nem tudom hova...jah, vannak távoli képek, így felvillannak néha.....bankszámla pozitívba fordul, pittyeg a telefonom, hogy lóvé érkezett, és már olyan sokszor jön sms, hogy inkább nem kérem a banktól ezt s zolgáltatást.
És veszek céges autót, és ráfóliázom a cégem szlogenjét és logóját. És adok fizetésemelést Jánosnak, aki lelkismeretesen dolgozok jelenleg a minimálbérért. És támogatok alapítványokat, meg kutyamenhelyeket és nagyvonalú leszek a masszőrömmel, aki tetőtől talpig leken, majd belémdolgozza....
B@sszameg. ezzel szemben meg kezdem elveszíteni a vállatomba vetett hitemet...mert "csókolom, még villanyégőre sincs pénz, meg nekünk pont olyanunk van, mit amit maguk akarnak csinálni nekem, meg jó majd szeptemberben megrendelem, bla, bla "
Jó, még csak két hónapja csinálom. Ok. Akkoor még adok megemnak két hónapot.
Csak az a gáááz, hogy addigra totálisan lenullázom a tartalékaimnat. Pölö már turiban se veszek ruhát, és azt mondom a fiamnak, hogy ha levágatja a haját, azt el is adhatja, mert a 40 centisért már fizetnek.
Aztán meg bőgve viszem a fodrászhoz a 17 éves gyerekemet, mert megőrülök attól, hogy a gyönyörű haját... Amit ha megmosott és hátradobta félig száradtan, a dús göndör fürtökért megőrültem. És mindig mondtam neki, hogy dobálja kicsit a kedvedvemért...
Ja, most már tüsi.
Így is szép, de na. A haja egy tescos szatyorban pihen a bárszekrényben.
De szar. A Chardonnay mellett.
Lehet, felvarratom magamnak. Vagy nem.
Most már végképp ne tudom, mi a bajom.
Úgy minden. Az ÉLET fáj. Ha lesz majd pénzem a vállalatomból, akkor majd vehetek belőle olcsó termáljegyet, vagy mehetek aranyérműtétre, vagy mittudomén, miket szoktak az öregek csinálni.
Hmmm. Elment az életem. Pedig annyi mindent akartam.
Ha ez az állapot kb 10 éve van, akkor azt mondom, minden kialakul és még élvezhetem is az életet.
Ja. És a magánéletemről még egy szót sejtettem. Az is valami dráma. Vagyis élek a kapcsolatomban, veszek minden nap kenyeret, vasalok, és néha beregelek egy netes társkeresőbe. Ja. És még el is mondom neki. És azt mondja, jó. Szóval meg se hatja a dolog. Alszik nyugodtam és horkol.
Én meg nyűglődöm. Mint állat.
