Katalekta

Itt ülök csizmában a gép előtt. Mát indultam kifelé kosárral a kezemben, amikor visszaléptem, mert írhatnékom támadt. Az első bejegyzésem óta eltelt pár hét. Nem is tudom, mennyi. Azóta egy csomó minden történt....

Munkahelyi, családi, érzelmi dolgok. Annyira jó lenne, ha csak a fele emócióval áldott volna meg a sors, mint amivel ideszülettem.

Péntek este: Sírok, mert elmegy egy kolléga, aki mellesleg a legjobb barátnőm is, majd táncolok, mert a munkatársak is azt teszik, fejenként egy üveg ( na jó ez túlzás ) Jéger után.....roki, lájf iz lájf, pocsolyába léptem, elhagyom a várost....jönnek sorra. Először táncolunk, és az elfogyott piával egyenes arányban mégjobban táncolunk, hangosabban énekelünk, majd már a földön törökülésben ülve ordítjuk, hogy egyszer egy szép napon, tudom, hogy elhagyom a várost......

De mindenki maradt. Ma is találkoztunk...Persze már józanul, ma már ment a munka. Mert nem lehet csak úgy elhagyni a várost. Nem lehet a melletted Halként élő élettársat csak úgy lecserélni. Nem lehet a főnöködnek azt mondani, hogy húzzon el az idióta, már majdnem teljesíthetetlen feltételeivel. Mert hogy azok aztán vannak. Szó szerint idézem: csak akkor tudlak megtartani a cégnél, ha furikkal tolod be minden reggel ide a lecsót.

És visszatérve a Halhoz. Ha lenne normális munkám, ahol nem vágják a képembe nap mint nap, hogy qurva sokban vagy a cégnek, ezért csapolj le naponta öt liter vért magadból, és termelj hozzá  óránként minimum egy millát, mert ha nem, akkor agyőőőő, szóval akkor úgy élnék, ahogyan akarok.
De így marad Hal, a damokles kardja a fejem felett, maradnak az egyébként normális, de kollégabúcsúztatón sírva jégerező, táncoló és elhagyom a várost csukott szemmel, teli torokból éneklő barátaim. Akik nélkül élni sem tudnék már.

 Egyik sem Hal és mind tudja, hogy ha blézert ledobva, hajat hátradobva tombolok a csippendélfiú derekán, ( még ez is a kollégabúcsúztató ), én akkor is az vagyok, aki, és nem kell megjátszanom magam előttük.

Nehéz napom állnak mögöttem......basszus. Na ezt kellett leírnom.

Most megyek a boltba.